Hét éve hagyott itt minket a Száguldó Őrnagy

Immár hét éve nincs közöttünk egy legenda, az a magyar futballista, akinek a nevét kevés helyen nem ismerik a világon.

A mai napig is irigykedhet a korosztályunk, hogy nem láthatott a magyar válogatott mezében Puskás Ferenchez hasonló képességű labdarúgót játszani.

Öcsi bácsi 1927. április elsején látta meg a napvilágot Budapesten, Purczeld Ferenc néven. Édesapja a Kispest FC futballistájaként rúgta a bőrt, így nem volt kérdés, hogy hol kezdi meg pályafutását. Első felnőtt bajnoki mérkőzését 1943-ban játszhatta 15 évesen, az akkor még Kispesti AC játékosaként. 

1949 után a KAC a honvédség felügyelete alá került és Budapest Honvéd néven folytatta a szereplést, a játékosainak kötelező volt belépniük a hadsereg állományába. A Száguldó Őrnagy becenév ebben az időszakban ragadt rajta.

A magyar válogatottban 17 évesen mutatkozott be, ahol később a legendás Aranycsapatnak a kapitánya lehetett, amely négy éven át nem talált legyőzőre. Ezek között szerel a legendás londoni mérkőzés az angolok ellen, amelyet a Wembley-ben 6-3-ra nyert meg a nemzeti tizenegy. Majd a budapesti visszavágón 7-1-re győzték le a labdarúgás mestereit.

Az 1956-os forradalom után Spanyolországba emigrált, ahol az MLSZ üldözése után 1958-ban írt alá a Real Madrid csapatához, akikkel háromszor nyerte meg az akkoriban alapított Bajnokcsapatok Európa Kupáját, amelyből az 1959-es Eintracht Frankfrut ellen 7-3-ra megnyert fináléban négy gólt szerzett, amellyel eddig is a BEK/BL-döntők rekordtartója.

Pályafutása befejeztével edzőként folytatta pályafutását, első munkáját a Hércules Alicante csapatánál kapta, de megfordult Görögországban a Panathinaikosz csapatánál is, ahol BEK-döntőbe vezette az athéni csapatot. 

Emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Számos külföldre menekült magyarnak segített bármilyen módon, ahogyan csak tudott.

Utolsó tréneri munkáját a Magyar Labdarúgó Szövetségtől kapta, miután a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozhatott, ahol négy mérkőzést töltött, az Izland elleni mérkőzés után betegségére hivatkozva le kellett mondania a kispadról.

2000-ben hivatalosan is diagnosztizálták nála az Alzheimer-kórt, emiatt kórházi kezelésben részesült, ahonnan csak nagyon ritkán kapott eltávozást.

2002-ben megannyi híres csatájának helyszínét, a Népstadiont az ő nevére keresztelték át a magyar-spanyol mérkőzéssel, azon két válogatott összecsapásával, amelynek színeiben szerepelt. Ezután beválasztotta a FIFA a világ legjobb labdarúgói közé 2004-ben, többek közt Franz Beckenbauer és Johann Cruyff is magasztalja képességeit, azokat a pontos labdákat, amelyeket még visszavonulása után is tudott adni.

2006. november 17-én hosszú betegség után tért át az égi futballpályákra, 79 évesen hagyott itt minket. 

Lehet beszélnünk Messiről, Cristiano Ronaldóról, nála jobb futballista nem igen fog létezni amíg világ a világ.